A legtöbb női vezető nem fizikailag túlterhelt — hanem mentálisan nincs leállás

Sokáig azt gondoljuk, hogy a túlterheltség oka a túl sok feladat.

Pedig sok vezetőnél nem ez viszi el igazán az energiát.

Hanem az, hogy fejben folyamatosan kattog a munkáján.

Ezért történik meg, hogy:

• • este újra végiggondolsz egy meetinget, 
  • szabadság alatt is ránézel az e-mailjeidre, 
  • fejben „fél szemmel” még mindig figyeled a céget, 
  • vagy nem tudsz valóban megérkezni a saját életedbe. 

Kívülről ez elkötelezettségnek tűnik.

Belül azonban egy állandó készenléti állapot.

És hosszú távon ez sokkal jobban kifárasztja az idegrendszert, mint maga a munka mennyisége.

Sally Helgesen szerint a női vezetők gyakran pont azok miatt fáradnak el, ami sikeressé tette őket

A női vezetőkkel kapcsolatos kutatások újra és újra hasonló mintázatokat mutatnak.

A Hogyan érvényesüljünk nőként? című könyvben Sally Helgesen és Marshall Goldsmith arról írnak, hogy sok női vezető működésében gyakrabban jelenik meg:

• • a túlzott felelősségérzet, 
  • a bizonyítási kényszer, 
  • a konfliktusok elsimítása, 
  • a kapcsolatok túlzott érzelmi bevonása, 
  • és az a működés, hogy mindent „fejben tartanak”. 

Ezek a minták sokszor nem gyengeségek.

Sőt.

Karrierjük elején gyakran éppen ezek miatt válnak megbízható, magas teljesítményű vezetőkké a nők.

A probléma ott kezdődik, amikor a teljes rendszer rájuk kezd épülni.

És amikor már nem tudnak mentálisan kilépni a vezetői szerepből.

Az EU-s és magyar kutatások is hasonló képet mutatnak a női vezetők működéséről

Az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség kutatásai szerint a női vezetők körében magasabb:

• • a mentális túlterhelés, 
  • az érzelmi munka, 
  • és a folyamatos készenléti állapot aránya. 

Az Eurofound kutatásai szerint a női vezetők nagyobb arányban érzik azt, hogy:

• • munka után sem tudnak mentálisan leválni a munkáról, 
  • magasabb érzelmi terhelést visznek, 
  • és több láthatatlan koordinációs feladat marad náluk. 

Magyarországi kutatásokban is rendszeresen megjelenik, hogy a női vezetők:

• • magasabb megfelelési nyomást élnek meg, 
  • gyakrabban visznek haza mentális terhelést, 
  • és nagyobb érzelmi felelősséget vállalnak a csapat működéséért. 

Különösen férfiak által dominált környezetben.

„Nem a munkám fárasztott el. Hanem ez az egy munkahelyi kapcsolat.”

Egy női vezető ügyfelemmel dolgoztam együtt, aki egy erősen férfiak által dominált cégnél vezetett csapatot.

A munkáját szerette.
A legtöbb kollégájával jól működött együtt.
A férfi vezetőkkel is könnyen megtalálta a közös hangot.

Mégis volt egy beosztottja, aki teljesen leszívta az energiáját.

Minden feladatnál:

• • visszakérdezett, 
  • köröket futott, 
  • halogatta az indulást, 
  • és sokszor úgy kommunikált, mintha folyamatosan megkérdőjelezné őt. 

Naponta 4-5 e-mailváltás ment el olyan kérdésekre, amelyek valójában nem szakmai tisztázások voltak.

Hanem egyfajta folyamatos „kekeckedés”.

És ez a vezetőt teljesen lefárasztotta.

Nem maga a munka.

Hanem az a mentális energia, amit ez az állandó feszültség vitt el.

Este már enerváltnak érezte magát.
Otthon is ezen gondolkodott.
Szabadság alatt is azon járt a feje:
„vajon megint milyen köröket kell majd futnom vele?”

A valódi probléma sokszor nem ott van, ahol elsőre gondolnánk

A közös munka során lassan kirajzolódott valami fontos.

Kiderült, hogy a férfi korábban pályázott az ő pozíciójára.

És az is láthatóvá vált, hogy a női vezetőben nagyon mélyen aktiválódott egy régi családi dinamika.

Az apja hasonló módon kommunikált vele:

• • megkérdőjelezett, 
  • visszakérdezett, 
  • indirekt ellenállást mutatott, 
  • és állandó bizonyítási helyzetet teremtett. 

Ez a szituáció számára nem egyszerű munkahelyi konfliktusként jelent meg.

Hanem idegrendszeri szinten is terhelővé vált.

És pontosan ez az a pont, amit sok női vezető nem lát meg saját magán.

Nem azért fáradnak el, mert „gyengék”.

Hanem mert bizonyos helyzetek sokkal mélyebb belső működéseket aktiválnak bennük.

Amikor már nem a konfliktus irányította a működését

Az egyéni folyamat során kidolgoztunk egy új működési rendszert.

Nem arra fókuszáltunk, hogyan „győzze le” a kollégát.

Hanem arra:

• • hogyan ne szívja be érzelmileg a dinamika, 
  • hogyan tartsa stabilabban a határait, 
  • hogyan zárja rövidebbre a köröket, 
  • és hogyan reagáljon kevesebb belső feszültségből. 

Lassan elkezdett változni a helyzet.

A napi 4-5 e-mailből lett 1.

Később már szinte csak szakmai egyeztetések maradtak.

1-2 perc alatt lezárták a kérdéseket.
A munka gyorsabban haladt.
A projektek hamarabb elkészültek.

És ami talán a legfontosabb:

a női vezető estére már nem érezte magát teljesen lemerülve.

Mert már nem az idegrendszere tartotta össze a beosztottjával a kapcsolatot.

Sok női vezető nem is sejti, mennyi energiát visznek el az ilyen dinamikák

A mentális túlterheltség sokszor nem látványos.

Nem mindig a túl sok feladat okozza.

Hanem:

• • a folyamatos készenlét, 
  • a bizonyítás, 
  • az érzelmi monitorozás, 
  • a konfliktusok fejben tartása, 
  • és az, hogy a vezető idegrendszere állandóan „figyel”. 

Ezért nem tudnak sokan kikapcsolni este.

És ezért jár sok vezető fejében a munka még szabadság alatt is.

„A stabil vezetői működés nem azt jelenti, hogy mindent kibírsz.”

Stabil vezetőként nem a belső feszültségedből vezetsz.

Amikor csökken a mentális zaj:

• könnyebb lezárni a napot, 
• tisztábbá válnak a kapcsolatok, 
• kevesebb energiát visznek el a konfliktusok, 
• és újra marad kapacitásod saját magadra is. 

Sok női vezető ekkor döbben rá először:

nem a munkáját nem szerette.

Hanem azt, ahogyan közben működnie kellett.

Hogyan tovább?

A Díjmentes Vezetői Stabilitás Diagnosztika segít megmutatni:

• hol szivárog el most a legtöbb mentális energiád, 
• mely működési minták tartanak állandó készenlétben, 
• és miért nehéz valóban kikapcsolni még munka után vagy szabadság alatt is. 

Lehet, hogy nem több szabadságra van szükséged.

Hanem stabilabb működésre.